Tisza folyó

A Tisza a Máramarosi-havasokból ered, jelenlegi hossza 962 km, vízgyűjtő területe 157.000 km2. Ezzel a Duna legjelentősebb mellékfolyója. Szabályozására a 19. században került sor, amely során mintegy 1500 km-es hosszának kb. 35%-át levágták, létrehozva ezzel 589 km-nyi holtágat. Horgászat szempontjából a holtágakon kívül más jót nem hozott a szabályozás, hiszen ezáltal a folyó vize rendkívül felgyorsult, átlagos esése kilométerenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett. Ezzel gyakorlatilag a folyó sebessége közel ötszörösére nőtt! A hosszú, egyenes szakaszokon villámgyorsan átmegy a víz, nehezen tartja meg a táplálékot, és ezzel közvetve a halakat. Ráadásul eltűntek a sokszor megyényi nagyságú árterek, amelyek tavasszal bőséges ívási helyet biztosítottak a halállománynak.

Azonban nem csak a szabályozás mért súlyos csapást az élővilágra. Mára az ukrajnai és romániai hegyi falvakban ugyanazok a kommunális hulladékok gyűlnek össze, mint bármely nagyvárosban, hiszen az ott élők is hasonló termékeket vásárolnak. Azonban ezeken a településeken mai napig nincs hulladékgazdálkodás. A szemetet konkrétan kiviszik a hullámtérre, majd az első áradáskor elindul a szemét lefelé a folyón. Ennek köszönhető, hogy a szegedi Tisza-part gyakran van tele műanyag palackok, csomagoló anyagok ezreivel. Ám ez inkább esztétikai szennyezés, ennél nagyobb ökológiai károkat okozott a 2000-es ciánszennyezés, amely során százezer köbméternyi nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből a Szamosba, majd a Tiszába.

A szomorkás bevezető után jöjjenek a kellemesebb sorok. Szerencsére mára a folyó kiheverte a sokkot. Bár halállománya még nem a régi, de évről-évre érződik a javulás. Ebben talán az is szerepet játszhat, hogy az elmúlt időszakban többször is volt nagyméretű és elhúzódó áradás, amely ívási szempontból kifejezetten szerencsés. Ismét minden nyáron gyönyörködhetünk a párzó kérészek násztáncában, a tiszavirágzásban.

A folyó horgász szemmel több szempontból verhetetlen más, Szeged környéki vizekhez képest. Egyrészt könnyen és gyorsan megközelíthető, hiszen gyakorlatilag a Belvároson keresztül folyik. Másrészt garantált a siker, mivel szép, "serpenyőméretű" keszegeket bármikor foghatunk. Harmadrészt - és szerintem ez a legfontosabb - kapáskor sosem lehetünk biztosak, hogy mi van a zsinór végén. Míg egy intenzíven telepített tónál leggyakrabban egyszerű a megoldás (kis kapás=kárász, nagy kapás=ponty), addig a Tiszán egy gilisztacsokorra éppúgy jöhet egy pimasz durbincs, egy méretes vadponty, de akár egy 30 kilós harcsa is! Nekem az elmúlt évek során az alábbi halak akadtak a horgomra: keszeg (karika, dévér, jász, bagoly, bodorka, stb.), ponty, kárász, márna, balin, süllő, csuka, harcsa (néha törpe is, sajnos..), menyhal, angolna, sügér. Előfordult, hogy olyan halat fogtam, melynek pontos meghatározásához könyvet kellett elővenni, pl. magyar és német bucó.

Most jöjjenek konkrét helyek, melyek könnyen megközelíthetők és jó eséllyel sikerrel kecsegtetnek:

A szegedi rakpart

Tisza rakpartAkár gyalog is megközelíthető, a Belvárosból pár perc séta. Mivel le van betonozva a part, bárhol leülhetünk, kipakolhatunk. Maga a hely nem a legkönnyebben horgászható, a parti víz sziklás. Egykoron rengeteg hajó állt itt, jelentős kereskedelmi forgalommal, ezért meglehetősen akadós (roncsok, sziklák, stb.). Viszont éppen ezért halban gazdag ez a szakasz. A víz nem gyors folyású, a rengeteg akadó megtartja a sodródó táplálékot, így a halakat is. Sok a keszeg, de naplementekor és hajnalban szinte forr a víz a rablásoktól, amikért elsősorban a balinok és a süllők a felelősek.

Ha békés halat szeretnénk fogni, akkor legjobb módszer az úszózás. Ez történhet spiccbottal, rakóssal, bolognai bottal, de akár könnyű matchbottal is. Ehhez 2-5 grammos, hosszú szárú, folyóvízi úszót használjunk, 14-18-as damillal. Mivel folyóvízen vagyunk - a rakós módszert kivéve - szerelékünket úsztatni kell a folyással, ezért is kell megfelelő úszó, amely ellenáll a sodrásnak és az apró örvényeknek, így biztosítva, hogy szerelékünket tovább tudjuk a vízben tartani. Legjobb, ha a csali - ami lehet csonti, pinki, giliszta - a kövek tetején pattogva halad, de az ólom nem süllyed a kövek közé, mivel az könnyen akadással járhat.

Amennyiben inkább rablóhalat szeretnénk fogni, szóba jöhet a pergetés és a fenekezés is. Pergetéshez érdemes beszerezni egy ún. melles csizmát, és bemenni néhány métert a vízbe. Így folyásirányba dobva a műcsalit - ami lehet twister, wobbler, körforgó, vagy akár kanál villantó - magunkkal egy vonalban tudjuk a sodrással szemben húzni, minimalizálva az akadás veszélyét. Fenekezés esetén javaslom könnyű rúdólom használatát. A rúdólmot a szerelék végére tegyük, fölötte kb. 40 cm-re kössük hosszú szárú horgunkat egy kb. 20-25 cm-es zsinórra. Csalinak élő kishal a legjobb, amit egy emelőhálóval pillanatok alatt tudunk fogni a helyszínen.

A Bertalan-híd mindkét lába alatti szakasz

Ez a hely is könnyen megközelíthető mind a szegedi, mind az újszegedi oldalon. A víz itt (főleg a szegedi oldalon) mélyebb, örvénylő, a fenék kissé akadós. Itt érdemes fenekező módszerrel horgászni. Ez a szakasz kedvelt harcsázóhely. Ehhez érdemes erősebb felszerelés vinnünk magunkkal. Használjunk csúszó- vagy végólmos szereléket, a vízállástól (pontosabban a sodrás erejétől) függően 20-50 grammosat. A cseppólmoknál jobb megoldás lehet a lapos, esetleg szögletes ólmok, amelyek jobban ellenállnak a sodrásnak. Csali legyen gilisztacsokor vagy nadály, ha igazán nagyot szeretnénk fogni.

A Foka (igen, így rövid o-val, hiszen nevét a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatról kapta, bár Szegeden mindenki Fókának hívja.)

FokaEz a szakasz a Bertalan-hídtól kezdődik és a vízisport-telepig tart. Kedvelt horgászhely, könnyen megközelíthető, a part kiépített (tűzrakóhely, padok, kocsma a közelben). A víz itt inkább sekélyebb, de a partról 30 méterre van mélyebb szakasz, ahol a víz 8-10 méteres. A Fokán már érdemes lehet nagyobb méretű etetőkosárral fenekezni, mivel itt nem ritka a ponty, szeptembertől pedig a márna. Fontos, hogy olyan etetőanyagot válasszunk, ami nehezen oldódik. Sokat segíthet, ha földdel keverjük.

A Sárga strand

Sarga, a kikoto bejarataTalán a legbarátibb horgászhely a Tisza szegedi szakaszán. A part homokos, könnyen megközelíthető. A meder sekélyebb, és szinte teljesen akadómentes. A közelben hangulatos kocsma is van, ráadásul kelet-nyugat tájolású a part, ezért sötétedésig élvezhetjük a lemenő nap sugarait. Ha családdal menne horgászni, tuti hely. Mivel nincsenek akadók, sikeresen lehet úszózni bármilyen módszerrel. Fenekezni legjobb könnyű feederrel, etetőkosárral. Eredményes lehet a pergetés is, különösen a kikötő bejáratánál, ahol állandóak a rablások.

Bónusz az igazán bevállalósaknak: az összefolyás feletti szakasz

Sárga, háttérben az összefolyásEz a hely nagyon nehezen megközelíthető, parti horgászt itt ritkán látni. A tápéi komppal kell átmenni a folyón, majd jobbra fordulva néhány száz méter menni az ártéri erdőben. Küzdelmes, de megéri. Ez a folyó külső íve, itt a víz mély. A part és meder sziklás, rengeteg akadóval, nehezen horgászható, pláne a partról. Cserébe a víz halban gazdag. Eredményes lehet itt is az úsztatás, bár ezt nem könnyítik meg a part menti fák. Viszont ha sikerül beletrafálnunk egy jászkeszeg rajba, amelyben nem ritkák a kiló fölötti egyedek, felejthetetlen élményben lehet részünk. Fenekezve, a mélyebb vizet meghorgászva komoly pontyokra vagy harcsákra számíthatunk. A süllők a part menti akadókban bármely napszakban megtalálhatók, hosszú rúdólmos szerelékkel sikeresen becserkészhetők.

KeChege